Népi hagyományőrző kézműves foglalkozásokra fogadok családokat, baráti társaságokat a gemenci erdőben és környékén túrázó, kiránduló kisebb 10-15 fős csoportokat. Természetes anyagokból, régi népi technikák alkalmazásával, lehet szalmából, csuhéból, gyékényből játékokat, dísztárgyakat készíteni, gyertyát mártani nemezelni, agyagozni és korongozni is, valamint a Gemenci erdő és mocsárvilág gazdag anyag világának növényeiből, terményeiből is ötletes alkotások készíthetők. Természetesen, ha felkérnek szívesen elmegyek iskolákba, óvodákba, rendezvényekre, clubboka, stb.. is kézműves foglalkozásokat tartani. A tárgyak, melyek szerepelnek a kép galériákban, úgymint:  Régi falusi életképek, Betlehem életképek, Használati tárgyak, Ajándék és dísztárgyak, meg vásárolhatók. Akinek megnyerte valamelyik a tetszését az elérhetőségeim egyikén érdeklődhet.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          

Környék nevezetességei:

Gemenci erdő növény és állatvilága, tanösvények, Duna-Sió torkolat, Szt. László híd, Duna, Sió,Sió-Árvízkapu, Gemenci vadászkastély, Élet az ártéren kiállítás, Sárköz: Babamúzeum, Decsi Tájház, Cserenci vadaspark stb,

 Szekszárd: Borospincék, Petrics Mézeskalács és gyertyaöntő múzeum, Wossinszky ór Megyei Múzeum, Babits emlékház, stb…

A gemenci erdő és az élővíz közelsége megannyi kirándulásra ad lehetőséget szárazon és vízen, télen-nyáron!Horgászat, kerékpározás, pihenés, gombaszedés, vadles madárles, túrázás, sétahajózás, evezés, erdei vasút, kiállítás vár Rád, családodra és barátaidra. Program eggyeztetéssel!

 

1993-ig,  a IV.sz. Általános Iskola Német Nemzetiségi Tánccsoportja-ként mûködött, majd

hivatalosan megalakult az

"IFJÚ SZÍV"  Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes.

 

Az együttes vezetõje:    Gaál László

Mûvészeti vezetõ:       Gaálné  Hoffercsik Dóra

 

Az együttes jelenleg 6 korcsoporttal dolgozik:

- óvoda: a Honvéd utcai óvoda középsõ csoportja adja a gyermek, ill. a "játszó" csoport létszámát, valamint a továbblépõk az óvodás korosztály nagycsoportját.

- iskola: utánpótlás csoport:    1- 4/5. osztályosok

              junior                             7- 8.   osztályosok

              serdülõ                          8.    osztályosok

 

              felnõtt:   az általános iskolát elvégzettek.

Valamennyi csoport az életkorának megfelelõ táncokat tanul.

A táncosok évenkénti - nem kötelezõ - vizsgán mutatják be tudásukat. A vizsgák nem jelentenek automatikus továbblépést a következõ korcsoportba.

 

    

 

Évenként, az együttes "születésnapján" jótákonysági rendezvényt tart, melynek bevételét humanitáriánus célra ajánlja fel.

 

1994.   Tolna megyei mozgássérültek.

1995.    Szekszárdi Megyei Kórház - gyermekosztálya.

1996.    Vakok és Gyengénlátók.

1997.    Siketek és gyengénhallók.

1998.    Dyslexiás gyermekek javára.

 

Kincset ér a Gemenci erdő

 

TERMÉSZET

Megkezdődött a szarvasbőgés, és újraindult a fakitermelés

 

A gemenci ártér mai arculata az 1800-as évek végén, a Duna-szabályozással egyidejűleg alakult ki. A kiszáradt mocsaras-nádas részeket erdővel telepítették be elődeink.

 

A mesterségesen létrehozott, szakszerűen kezelt erdő sokszínűségét a természetvédelem is elismerte, elismeri, védelemre méltónak tartja. A tiszteletet megadva elődeinknek, ha a termés beérett, betakarítjuk azt, s egyidejűleg gondoskodunk a pótlásról is - emeli ki Csonka Tibor, a Gemenc Zrt. vezérigazgatója. - Az ősz a betakarítás időszaka: megkezdődött a szarvasbika-vadászat, s ismét megindult a fakitermelés.

 

Gemencet - a három világrekorder gím-trófea miatt is - jobbára a szarvasbika-vadászattal azonosítja a közvélemény. Vadászati bevétel tekintetében ma már a vaddisznóé a vezető szerep. A vendégkör folyamatosan átalakul. A korábban meghatározó német és osztrák vadászok mellett igen jelentős számú ma már a magyar bérvadász. De érkeznek spanyol, dán, cseh és szlovák vadászok is. Mindhárom vadászterületünkön - Béda-Karapancsa, Hajós-Baja, Gemenc - szeptember elején megindult a bőgés, megkezdődött a vadászat. A mai napig közel hetven bika került terítékre, szeptember végéig mintegy százhúsz-százharminc bika kerül puskacső elé.

 

A szarvasbika elválaszthatatlan Gemenctől, de mint azt említettem, nagyságrendben a vaddisznó átvette a vezetést. Két vaddisznós vadászkertet működtetünk csak saját állománnyal: az egyiket Lenesen, a másikat a hajósi homokon. De ma már szabad területen is biztosítani tudunk kisebb csoportok részére húsz-negyven darabos vaddisznóterítéket: ez olyan kuriózum, amelyre mindig van fizetőképes kereslet. Vendégeink kilenc vadászházunk szolgáltatásait vehetik igénybe. Véleményük szerint mind a szállás, mind az ellátás megfelel az európai normáknak, minden igényt kielégítő.

 

Az elmúlt években a Gemenc Zrt. jelentős forrásokat használt fel a házak korszerűsítésére. Időnként megkérdezik tőlünk: miért tartjuk fenn vadászházainkat, amikor csak viszik, nem pedig hozzák a pénzt. Nos azért, mert az erdőben lévő házak nélkül hajnali négykor kellene terepre menniük a vadászvendégeknek. A megfelelő kényelem biztosítása hosszú távú érdek: így lesznek az egy alkalomra hozzánk érkezőkből visszatérő vendégek.

 

- Cégünk időt, energiát, s nem utolsósorban jelentős nagyságrendű pénzt fordít arra, hogy valamennyi tevékenység igényességet tükrözzön, a vendégek jó hírünket vigyék itthon és határainkon túl is. A szájhagyomány útján terjedő reklám a legjobb reklám. A jó hírnév azonban nemcsak előnyöket jelent, kötelezettségekkel is jár.

 

Külföldi és hazai piacra egyaránt jut a fából A GEMENC ZRT. árbevételének döntő többségét a fakitermelés adja. Ez a bevétel nyújt fedezetet az erdőfelújításra, az erdőkezelésre, a közcélú és közjóléti feladatok ellátására. A kitermelhető fatömeget s az újraerdősítés kötelezettségét a tízéves erdőterv határozza meg, mely a természetvédelmi hatóság jóváhagyásával egyben természetvédelmi kezelési terv is.

 

A PIACI IGÉNYEK növekedése miatt nem lehet több fát kitermelni az erdőből, a tartamosságot minden körülmények között biztosítani kell. Az ipari fa jelentős részét a cég olasz, osztrák piacra adja el.

 

A TERMÉSZETVÉDELMI előírások miatt túltartott állományok növekvő arányú sarangolt árut eredményeznek (tűzifa, papírfa), ezeket zömmel itthon, a lakosság részére értékesítik. Fát erőművekbe nem szállítanak. A cég saját termelésű alapanyag feldolgozására Pörbölyön fűrészüzemet működtet, itt két műszakban több mint hetven ember dolgozik.

 

Az erdő most is ezreknek nyújt megélhetést Egy-két évtizede több mint ezer ember dolgozott a társaságnál. A vállalkozások térhódításával a munkavállalói létszám jelentősen csökkent, ma mintegy háromszázötven főre tehető. Itt él és dolgozik az a több száz vállalkozó, akinek - saját munkatársi gárdájával együtt - ugyancsak rendszeres munkát biztosít a gazdaság. Összességében több ezer ember számára nyújt biztos megélhetést a szakszerű erdő- és vadgazdálkodás az erdő sokszínűségének megőrzése mellett.

 

A Gemenc Zrt. rendszeresen részt vesz a közmunkaprogramokban. Három megyében (Tolna, Bács-Kiskun, Baranya) százhetven főt foglalkoztat közmunkásként. Ez az évek óta tartó program mindkét fél számára előnyös: a közmunkások értelmes és szükséges feladatokat látnak el központi források felhasználásával. A tevékenység eredménye jól látható: a Gemenc Zrt. által vagyonkezelt, elsősorban fiatal korú erdők ápoltsága javult, a közcélú-közjóléti létesítmények tiszták, rendezettek.

 

Nő az érdeklődés az erdő iránt, hódít a turizmus

 

FELFEDEZŐKNEK

 

Már nemcsak gyalog és kisvasúttal, hajóval is megcsodálható a rengeteg Az erdőkezelés, erdőhasználat, vadgazdálkodás, természetvédelem mellett egyre erőteljesebb szerephez jut az erdő közcélú hasznosítása. Pörbölyön építette meg a Gemenc Zrt. első öko-turisztikai központját, mely először 2008-ban működött egész évben, teljes kapacitással. A tapasztalatok szerint rövid idő alatt rendkívül népszerűek lettek szolgáltatásaink: erdei iskola, múzeumok, tanösvények. Igen közkedvelt a Pörböly és Keselyűs között közlekedő, a Gemenc Zrt. által működtetett erdei kisvasútról megismerni az erdő szépségeit. A Gemenci erdő a Duna mentén terül el. A cég igyekszik a folyót is bevonni a turizmusba: egy százfős sétahajó, illetve kenuk biztosítják a vízről történő ismerkedést az erdővel, annak sokszínűségével.

 

Tolna megye székhelyének közvetlen közelében található Sötétvölgy, ezt a területet ugyancsak az erdőgazdaság kezeli. A közkedvelt kirándulóhelyen nemcsak horgásztó, hanem erdei tanösvény és kilátó is várja az érdeklődőket.

 

A turisztikai fejlesztés Karapancsán is tetten érhető: itt a közelmúltban fejezte be a társaság az uradalmi major felújítását. A kirándulók hamarosan egy lovas turisztikai központ széles körű szolgáltatásait vehetik igénybe.

 

Lenes a hazai fogolyállomány letéteményese A nagyüzemi mezőgazdaság, a vegyszerezés térhódításával egyidejűleg majdnem teljesen kipusztult Magyarországon a fogoly. Négy évvel ezelőtt indult az a tenyésztési, visszatelepítési program, mely lehetővé teszi az állomány felszaporítását. A zrt. a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézetének oktatóival együttműködve hajtja végre a programot. A lenesi Fogoly- és Fácán Törzstelepről így a fácán és a fogoly egyaránt erősíti az ország apróvadas területein az állományt.

 

GOMBÁK

 

A gombák között találjuk a világ legnagyobb élőlényét és legdrágább ételét. (Érdekesség, 600 tonnás élőlény a világ legnagyobb gombáját 2000-ben találták megl Amerikában, az oregoni Malheur Nemzeti Erdőben. Génvizsgálat bizonyította, hogy egyetlen gomba fonalai hálózzák be a 9 négyzetkilométeres, 1200 focipályányi területet, melyen a 2400 éves és 600 tonnás tuskógomba-telep ehető gombákat hajt. Az angolul hallimasch névre hallgató tuskógomba hashajtó hatása miatt óvatosan fogyasztandó, neve a német "Heil im Arsch"-ból származik, nagyjából annyit tesz: egészség a hátsó fertálynak...)

  A gomba egészséges, tápláló és kalóriatakarékos. Aki kedveli a változatos étkezést és a karcsúságot megőrző étkeket, tartson velünk az erdőbe és a konyhába...

 

Ki talál több ehető gombát?

Hasznos sport, izgalmas játék, léleknyugtató séta a zöldben, s közben megkeresheti a családnak a betevőt. Összesen száz-százhúszezer gombafajt ismerünk. Köztük mintegy száz erdőn, mezőn növő hazai gombánk ehető, mégis gyakorlatilag csak a piaci csiperkét vesszük és esszük. Legalább 30-40 fajtát lehetne árulni piacokon vagy bevizsgáltatás után hazavinni: őzlábat, rizikét, vargányát, tinórut, pereszkét, fülőkét, szegfű-, galamb-, tuskó- és rókagombát, de még olyan fura szerzetek is ehetők, mint a tintagomba vagy a pöffeteg. Ha felelősséggel, némi tudással és kellő elővigyázatossággal történik a gombaszedés és evés, igazi (siker)élményre tehetünk szert.

A gomba tápláló. Viszonylag sokat időzik a gyomorban. Szénhidrát-tartalma mindössze 2-4 százalék egészséges összetett cukrokból áll. Nagy víz- és állatihoz hasonló fehérjetartalma és csekély zsírtartalma miatt jó fogyókúrás étel. Viszonylag sokat lehet fogyasztani. Kitinrostjai telítenek, serkentik a bélműködést, gyorsítják az anyagcserét. Egy kiló gomba átlagosan 330 kalóriát tartalmaz, a laskagomba mindössze 110-et. Elkészítésekor érdemes spórolni a zsiradékkal. Szénhidrátjaik összetett cukrok, alig 2-6 százalékot tesznek ki.

 

Csak így szabad gyűjteni!

Legalább az első gyűjtőút előtt érdemes utánanézni annak a 15-20 gombának, melyek súlyos vagy halálos mérgezést okozhatnak, és illik tudni az egymásra nagyon hasonlító, összetéveszthető gombákról.

Határozókönyvvel vagy anélkül, csak olyan gombát érdemes gyűjteni, amit ismerünk és ehető. A rossz gomba a végén úgyis a kukában landolna, jobb az erdőben hagyni. A mérgező gombákat ne is érintsük.

A gombákat lazán, jól szellőző lapos fonott kosárba gyűjtsük. Műanyag zacskóban könnyen befülled, megromlik, csak végszükség esetén, rövid időre hagyjuk ilyenben. Biztos, ami biztos, minden gombát fajtánként, lelőhelyenként külön papírzacskóba, kiskosárba szedjünk.

A gombát kíméletesen, éles késsel vágjuk le vagy csavarjuk ki a földből. A keletkező lyukat a gombafonalak védelmében temessük vissza. Ne taroljuk le a lelőhelyet, a kis gombákat ne bántsuk, a nagyokból hagyjunk egy-kettőt mutatóba. A túlérett, kukacosból nem lesz ízletes étel, ne szedjük le. Legközelebbre elszórt spóráiból szép gombák fejlődnek.

Csak annyi gombát szedjünk, amennyit 1-2 napon belül meg is tudunk enni.

Érdemes felírni a lelőhely adatait; helyét, a környező növényeket, hogy földről vagy fatörzsről származik a gomba. Később a szakértő segítségére lehet a meghatározásnál.

Idegen terepen, külföldön legyen még óvatosabb, mert a gombák külsőre eltérhetnek az itthon megszokottól.

Tévhit, hogy kukac vagy csiga rágta gomba nem mérgező, ahogy az is, hogy a nedvezés, színváltozás utal mérgező voltára. A bizarr kinézetű, sárgán tejelő rizike sokszor megzöldül, mégis remek étek. Fordítva is igaz: az ártatlan külső halálos mérget rejthet.

A gombát szedés előtt, majd közvetlenül szedés után kell megvizsgálni, megvizsgáltatni. Később összetöredezhet, sérülhet, elszíneződhet, jellegzetességei nehezebben felismerhetők.

Csak akkor szabad enni a gyűjtött zsákmányból, ha ellenőrizte szakember. A piacokon dolgozó gombavizsgálók általában a délelőtti órákban, ingyen állnak rendelkezésünkre.

 

GEMENCI ERDŐ NÖVÁNYVILÁGA

A Gemenci erdő növényvilága

A Duna zátonyain, az alsó- Duna- völgyben elsősorban durva homok a folyam hordaléka, mely alacsony vízállásnál csak kevésbé tartja meg a vizet. Így a termőhely meglehetősen kiszárad. A legmélyebben fekvő, gyorsan feltöltődő homokos parti, vagy mederbeli zátonyokon a mandulalevelű fűzeket és a csigolyafűzek nőnek (ezt malátnak is hívjuk).

 

A bokorfüzeknél valamivel magasabban állnak, az iszapos homokkal fedett partokon, az aljnövényzet nélküli fehér fűzesek. Kissé feljebb döntően hamvas szeder aljnövényzetű fekete nyarasok vannak, melyeket - a talaj emelkedésével - a fehér nyaras vált fel. E területeken, a lágyszárúak közül a nagy csalán, a borsos keserűfű, a mocsári nefelejcs, a pántlikafű, az éles sás, a védett nyári tőzike és a fürtös gyűrűvirág fordul elő nagyobb számban. A mélyebb területeken él még a nagytermetű mocsári kutyatej, a védett békakonty, a téli zsurló és a kígyónyelv- páfrány.

 

A csak nagyobb árhullám idején víz alá kerülő, legmagasabb helyeken elterjedt tölgy- kőris- szil ligeterdők megjelenésükben - sok iszalaggal, csalánnal, cserjével - a trópusi erdők buja növényzetét idézik. Figyelemre méltó fafajuk a fehér- és fekete nyarakkal, valamint a vénic- szilekkel és a kocsányos tölgyekkel elegyedő magyar kőris. A keményfás ligeterdőkben számos fehér eperfa, vénic- szil, a cserjeszintben főként a vörösgyűrű som, a nem őshonos zöldjuhar (kőrislevelű juhar), helyenként mogyoró, csíkos kecskerágó, kányabangita, varjútövis- benge, vagy tatár-, mezei- és korai juhar virul. De szép számmal található meg ez egybibés galagonya, a védett (endemikus) fekete galagonya, ill. ezek természetes hibridje (dégeni galagonya) is.

 

A keményfás erdők képét egyéb - nagyrészt védett - növényfajok, mint például a fürtös gyűrűvirág, a zöldes- és a kétlevelű sarkvirág, a békakonty, a fehér madársisak, a Duna- völgyi csillagvirág (vagy ligeti csillagvirág), a hóvirág, az ernyős sárma, a májusi gyöngyvirág, a széleslevelű salamonpecsét, a borostás sás és több ibolyafaj is gazdagítják.

 

Korábban számos védett növénynek adnak otthont a fás legelők, rétek, de ezek területe mára erősen visszaszorult. A réteken és a füves töltésoldalakban fordul elő, pl. a réti ecsetpázsit, a védett réti iszalag, a kornistárnics, és a szibériai nőszirom, vagy az ezeknél jóval gyakoribb őszi kikerics. Csak levés helyen él a hazai orchideafélék közé tartozó vitéz kosbor, a gyíkpohár, a kisvirágú ezerjófű, vagy a mocsári nőszőfű.

 

A holtágak növényei, halai

 

A gemenci erdőben a mocsaras réteken kívül számos kisebb- nagyobb erdei tó, holtág és mellékág maradt fenn. A tavak, holtágak feltöltődése során mocsári- lápi növényzet, nádasok és magassásosok fejlődtek. A holtágakban és a belső tavakban a víz felszínén úszó és gyökerező hínárnövényzet található.

 

A lebegő hínárt alkotó békalencse, a süllőhínár, a békatutaj, a bodros békaszőlő mellett nagy számban fordul elő - a víz felszínét olykor beborítva - a sárga virágú vízitök, a védett fehér tündérrózsa, a tündérfátyol, vagy a rucaöröm. A sekély, könnyen felmelegedő vizekben víziboglárkákat, helyenként rencét és nyílfűvet is találunk.

 

A vízpartokat mocsári növényzet szegélyezi, melynek jellemző növényei a parti-, az éles-, a mocsári-, a zsombék- és a borostás sás, valamint a nád, a gyékény, a tavi- és a virág káka, a vízi harmatkása, vagy a mocsári nőszirom.

 

A Duna a folyószabályozások előtt, a sárközi völgyben hatalmas kanyarokat írt le, szigeteket építve, sok mellék- és holtágra szakadt. Medre homokos, iszapos. Az ártéri rétekre, erdőkbe rendszeresen kiszaladó, majd visszahúzódó vizekben sok hal találja meg az életfeltételeit.

 

A gemenci ártér jellemző halai:

 

Angolna, Amúr, Bagolykeszeg, Bodorka, Balin, Busa, Compó, Csuka, Dévérkeszeg, Fejes domolykó, Fekete sügér, Fenékjáró küllő, Garda, Harcsa, Jászkeszeg, Karikakeszeg, Kárász, Kecsege, Küsz, Lapos keszeg, Leánykoncér, Magyar bucó, Márna, Menyhal, Naphal, Német bucó, Paduc, Ponty, Réti csík, Sügér, Süllő, Törpeharcsa, Vágódurbics, Vörösszárnyú keszeg.

 

Az áradások az itt élők számára előre kiszámíthatóan "hozzák" a sokféle halat. A "fokok" jelentik az összeköttetést a Dunából az erdei tavak, holtágak irányába szaporodni, táplálkozni igyekvő halak számára. (Ezek nagyrészt természetes úton kialakult - olykor a nagyobb tavak lehalászása céljából ásott - keskeny, időszakos medrek.) A halak és utódaik az ártéri tavakban növekednek tovább. A Sárközben egykor élők - az állattartáson és a szőlőművelésen kívül - a halászattal is eredményesen foglalkoztak. A megépült gátak azonban jórészt megszüntették a természetes ívóhelyeket.

 

Állat- és madárvilág

 

A Duna mentén, a gemenci erdőkben járva vaddisznóval, gímszarvassal igen gyakran, őzzel ritkábban, mezei nyúllal, fácánnal csak elvétve találkozni. Az ártéren élő kisebb testű emlősöket - a cickányokon, pockokon, egereken kívül -, pl. a róka, a borz, a nyuszt, a vadmacska, a vidra, a mókus, a menyét és több denevérfaj (tavi, vízi, pisze, korai, törpe) képviseli.

 

Néhány éve már hódokat is lehet látni, ugyan is - az erdészek, vadászok támogatásával - 1996 őszén, Gemencen kezdődött el a XIX. század közepén kipusztult európai (eurázsiai) hód magyarországi visszatelepítése. Ma négy- öt hódcsalád él az ártéren, vagy annak közelében.

 

A rovarvilág képviselői közül kora tavasszal mindenfelé láthatjuk a közönséges nünükét, később a pézsmacincér, vagy a szarvasbogár is szem elé kerülhet. A védett magyar színjátszó lepkével, a farkasalmalepkével, a gyakori atalanta lepkével, a fehérpettyes álcsüngőlepkével, a nappali pávaszemmel, vagy a gyöngyházlepkével is sűrűn találkozhatunk a Duna- parti rengeteget járva. A vízpartokon szúnyogokat, pókokat, szitakötőket, a réteken és a töltés oldalában virágzó növényeken - így pl. a selyemkórón - lepkéket, bogarakat látni nyáron, mindenütt.

 

Gemencen és környékén eddig több mint 230 madárfajt sikerült megfigyelni, az erdő több védett és fokozottan védett madárfajnak biztosít stabil élőhelyet. Jellemző fészkelő faj a fekete gólya (35- 40 pár), a rétisas (8- 10 pár), vagy a barna kánya, de olykor kerecsen sólyom is nevel fiókákat a Gemenci erdőben. Rendszeresen költ itt, pl. a fekete harkály, a jégmadár, a holló, a szürke gém. Gyakran megfigyelhető faj a bakcsó, a kis- és a nagykócsag, ritkábban a darázsölyv, vagy a selyemgém. Vonulási időben rendszeresen itt tartózkodnak a kanalas- és a vörös gémek, valamint néhány halászsas. A folyóvízi oldalazó erózió által képződött partfalakban költ a parti fecske és a gyurgyalag.

 

A Gemenci erdő jelentősége - a madarak szempontjából - nem csak a költés idején, hanem a vonulás időszakában is igen nagy. Gólyák, gémfélék, vízi és parti madarak számára fontos táplálkozó és pihenőhely. Ezrével telelnek át a gemenci Duna- szakaszon a különféle vadrécék (pl. tőkés réce, kontyos réce, barátréce, fütyülő réce, csörgő réce, kerceréce, nyílfarkú réce, cigányréce, kendermagos réce, kis bukó, nagy bukó), vadludak, szárcsák, vöcskök és kárókatonák.

 

Gemenci szarvasok

 

Gemencen él - jellegzetes növénytársulásai és madárvilága mellett - a gímszarvas egyik kimagaslóan értékes populációja. A Duna szabályozását megelőző időszak ártéri erdei nem kedveztek a gímnek. A vízparti 5- 600 méter széles puhafás, galériaszerű erdősáv és a nagy mocsaras rétek ligetes erdőfoltjai nem adták meg biztonságát, téli táplálékát. Az itt élők rendszeresen átjárták az erdőt, benne jószágot tartottak, használták a réteket, irtották a cserjéket.

 

A török időkben elnéptelenedett a vidék, nagy kiterjedésű nádasok, ingoványos, lápos területek, cserjés sűrűségek alakultak ki. Az erdősültség növekedése az 1850 utáni években kezdődött, a nagyarányú erdőtelepítés az 1900- as évek elejét jellemezte leginkább. A nagyragadozóktól mentes terület kiváló szarvas- élőhelynek bizonyult. A gím Somogy és Tolna megyéből (Hőgyész, Gyulaj és Tamási vidékéről, a volt Eszterházy- birtokról), a Mecsekből és délről, a Duna mellékéről (Bellye, vagy Laki uradalom) vándorolt az ártéri erdőkbe. Később a Kárpátokból és Ausztriából is telepítettek Gemencbe szarvasbikákat.

 

Az érsekuradalom területein bérlők bírták a vadászati jogot. Egyikük volt Fónagy József, aki 1904 és 1913 között vadászott a gógai területrészen. Ekkor már mind gyakrabban került szem elé szarvas. Az egykori visszaemlékezések szerint 1920- 1930 közötti időszakra tehető a gímszarvas felszaporodása Gemencen. (Maga a Gemenc név először csak 1926- ban fordul elő, az akkori trófeakiállítás katalógusában.) 1942- ben a gemenci, majd 1943- ban a veránkai és a pörbölyi részen is ejtettek el aranyérmes szarvasbikákat. Az alsó- Duna ártéri szarvasnak csodálója lett a korabeli Európa, a kor legnagyobb vadászai, a kontinens uralkodói - majd a második világháború után az ország új vezetői is - sorra látogatják a "bőgőhelyeket".

 

Az alsó- Duna ártéren eddig három, világrekord trófeájú szarvasbika is terítékre került. Az 1891- ben a 243,89 nemzetközi pontra értékelt "Szálkai bikáról" (amely a Montenouvo herceg birtokáról váltott ki a szálkai gazdák által bérelt területre, s ott lőtte meg Reinspach János) azt tartják, hogy a Gemenci erdőből vándorolt át. A másik híresség az 1946- ban D. Stefanovic erdész által elejtett, 248,55 pontos "Kazuki bika" - melynek elejtési helye ma Szerbiához tartozik. A harmadik Bleier József karapancsai fővadász nevéhez kötődő 271,01 pontos, 1986-ban lőtt "Karapancsai bika". Mindhárom trófea Gemenc hírnevét öregbíti.

 

Vadgazdálkodás, vadásztatás a közelmúltban

 

Az ártereken a vad sokat szenved a szúnyogoktól - ez a vegetációs időszak árvizeinek velejárója. A környező mezőgazdasági táblák takarmánybősége jobb életkörülményeket biztosított a számára, ezért ki- ki váltott az erdőből, vagy hosszabb időre is odahúzódott. A szarvasok elszaporodása Gemencben így nem csak az uradalomnak, hanem a szomszédos kisgazdáknak is jelentős kárt okozott. Ezért 1936- ban sor kerül az erdőt a mezőgazdasági területtől elválasztó, több mint harminc kilométeres kerítés megépítésére.

 

Mivel a vadászbérlők érdekeltek voltak a magas vadlétszám fenntartásában - mely az erdőre nézve is káros volt - az 1938- ban kötött vadászbérleti szerződésekbe már belevették az érsekuradalom szarvas kilövési jogát. (A probléma megoldását azonban az 1940- es, majd az 1941- es nagy árvízeknek "köszönhették". Az 1956- os jeges árvíznek ismét akadt dolga, körülbelül 3000- ről 4- 500- ra apasztva az újból felszaporodott szarvasok számát, de 1960- ban már újra védeni kellett tőlük az erdősítéseket.)

 

A második világháború után, 1946- ban a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek irányítása alá kerül a Gemenci erdő. Az államosított érseki és közalapítványi területet a Szegedi Állami Erdőigazgatóság felügyelete alá utalták, Dunaártéri Erdőgazdaság néven, a vadászati jogot néhány évre bérbe adták. 1949- ben a Gemenci erdő "vadrezervátum" lett. A határkerítés építésének irányítására, ez év vége felé került ide Party István erdőmérnök. 1951 őszén megalakult a Gemenci Állami Vadgazdaság - attól kezdve Gemenc, elsősorban az ország vezetőinek vadászszenvedélyét szolgálta.

 

1968 januárjában a Gemenci Állami Vadgazdaságot összevonták a Dunaártéri Állami Erdőgazdasággal, létre jött a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság. Ez az időszak némi javulást jelentett az erdőre nézve, ugyan is ettől kezdve lehetett bekeríteni az erdősítéseket - bár a szarvasok számát továbbra is magasan tartották. 1989- től a gazdaságnak már nincs protokolláris feladata, csak bérvadásztatással foglalkozik.

 

1990 májusától az erdőgazdaságok önálló vállalatokká váltak, majd 1993- ban megalakult a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Részvénytársaság, mely az elődökhöz méltó módon kívánja folytatni az erdő- és vadgazdálkodást, figyelemmel az ártéri terület és az erdők kiemelt természeti értékeire, az értékek bölcs hasznosítására.

 

GEMENC ÁLLATVILÁGA

 

Gemenc gazdag állatvilágának létfeltételeit egyfelől a természetszerű ártéri erdők, másfelől a rendszeres áradások, illetve az azok után visszamaradó, táplálékban bővelkedő kisebb-nagyobb vízállások biztosítják. A Duna vize halban gazdag, bár a mai állapot nem hasonlítható akár a középkori, akár csak az 1900-as évek eleji forrásokban leírtakhoz. Jellemzően folyóvízi halaink többek között a kecsege (Acipenser ruthenus), a márna (Barbus barbus) és a paduc (Chondrostoma nasus), amelyek mind élet-, mind szaporodási feltételeiket megtalálják a folyóban. Fontosabbak a rendszeres elöntések a csuka (Esox lucius) és a ponty (Cyprinus carpio) számára, ugyanis ezek a fajok a Duna megfelelő időben történő áradásakor a vízzel megtelő holtágak, belső tavak sekély partmenti vizében a vízinövényzetre ívnak, majd ivadékaik is ezekben a táplálékbő vizekben nevelkednek. Sajnálatos, hogy visszaszorulóban van a compó (Tinca tinca) és a kárász (Carassius carassius) azokból a vizekből, amelyek korábban megfelelő élőhelyet jelentettek e két faj számára. Ennek oka egyrészt a Bulgáriából betelepített, hasonló élőhelyet igénylő ezüst kárász (Carassius auratus) tömeges elszaporodása, másrészt élőhelyük beszűkülése lehet.

Gyakori fajok Gemencen a kecskebéka (Rana esculenta), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a barna varangy (Bufo bufo), melynek rengeteg apró, vizet elhagyó példányától nyár közepén szinte mozogni látszik a föld. Elsősorban belső tavakban él a tarajos gőte és a pettyes gőte (Triturus cristatus, T. vulgaris), valamint a mocsári teknős (Emys orbicularis). Gyakori a területen a fején sárga félholddal díszített vízisikló (Natrix natrix) és a kockás sikló (Natrix tesselata), mely fajok egyedei bőséges táplálékot találnak a halban és kétéltűben bővelkedő vizekben. A felsorolt kétéltű- és hüllőfajok mind védelem alatt állnak. Gemenc több fokozottan védett madárfajnak biztosít élő-, költő- és szaporodóhelyet. Rendszeresen költ itt a fekete gólya (Ciconia nigra), amely háborítatlan erdők mélyén, rendszerint egy-egy idős tölgyön rak fészket. Jelenleg 35-40 költő pár él a területen. Szintén fokozottan védett Európa egyik legritkább ragadozómadara, a rétisas (Haliaëtus albicilla). Többnyire zavartalan erdőrészekben, elsősorban öreg fák csúcsához közel, nagy magasságokban építi hatalmas fészkét, melyet évtizedekig is használhat. A Gemencen költő párok száma 8-10-re tehető. Néha saját fészket épít, de gyakran más fajok fészkében költ a szintén fokozottan védett barna kánya (Milvus migrans). Rendszeres fészkelő a területen a kerecsensólyom (Falco cherrug). Fészket sosem épít, leggyakrabban a rétisas által épített fészekben költ.

 

Jellegzetes madár ezen a tájon a fokozottan védett bakcsó (Nycticorax nycticorax), melyet a népnyelv - hangját utánozva - csak "(k)vakvarjú"-nak hív. Két erdőrészben is telepekben költ a védett szürke gém (Ardea cinerea), mely költőhelyén zavarva igen lármás madár, ugyanakkor kiszáradt facsonknak tűnve órákig képes csendben, mozdulatlanul állni a vízben zsákmányra várva. Nincs nyári hangulat az énekesmadarak közé tartozó berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) pirregése nélkül, de jellemző fészkelő faj itt az örvös légykapó (Ficedula albicollis), a fekete harkály (Dryocopos martius) és a ragyogó kékeszöld hátú jégmadár (Alcedo atthis) is. Mind a négy faj védett. Gemenc jelentősége a madarak szempontjából a vonulás időszakában és télen is igen nagy. Az északabbról vonuló gémfélék és gólyák számára fontos táplálkozóhely a terület, és ezrével telelnek a gemenci Duna-szakaszon a récék, a ludak, a kárókatonák. Az ilyenkor tömegesen előforduló tőkés réce (Anas plathyrhynchos) és vetési lúd (Anser fabalis) mellett a mellékvizek befagytával megjelennek a kercerécék (Bucephala clangula), a védett kis bukók és nagy bukók (Mergus albellus, M. merganser). Ritka, de rendszeresen megfigyelhető például a sarki búvár (Gavia arctica) néhány egyede is.

 

Számos denevérfaj él állandóan az ártéren, a környező települések épületeiben élő és szaporodó fajok pedig táplálkozni járnak ide. A Gemencen élő denevérfajok megtelepedése elsősorban idős erdőállományban valószínű, ahol az öreg fákban képződött odúk kitűnő nappali szálláshelyet és szülőhelyet biztosítanak számukra. Itt él többek között a fokozottan védett pisze denevér (Barbastella barbastellus), vagy az élőhelyi feltételeit tekintve kimondottan öreg füzesekhez kötődő, szintén fokozottan védett tavi denevér (Myotis dasycneme) és a védett vízi denevér (Myotis daubentoni). Több helyütt előfordul a vízi életmódhoz alkalmazkodott, főként halakkal táplálkozó vidra (Lutra lutra). 1996 őszén megkezdődött az európai hód (Castor fiber) visszatelepítése, amely Magyarországról a XIX. század közepén pusztult ki emberi hatásra. A több mint 30 példány kihelyezését követően ma már a védett terület különböző részein élnek és szaporodnak. A zavartalanabb idős erdőkben fordul elő az éjszaka aktív vadmacska (Felis silvestris), melynek nősténye rendszerint rejtett faodvakban hozza világra kölykeit. Szintén odvakban készíti vackát a nyuszt (Martes martes), de elhagyott madárfészekben is megtelepszik. Nem védett ugyan, de az ártér állatvilágához hozzátartozik a vaddisznó (Sus scrofa) és a gímszarvas (Cervus elaphus), amely a Gemenc névnek először szerzett nemzetközi hírnevet.

 

ÖSSZEFOGLALÁS

 

Magyarországon napjainkra a hajdani 25.000 km2 ártérből az élővilág számára 1500 km2 maradt. A Duna mentén rendszeresen elöntés alá kerülő, jelentősebb összefüggő terület csak az európai viszonylatban kiterjedésével és természeti értékével is kiemelkedő Gemencen található. A Gemenci Tájvédelmi Körzet 1977-ben létesült, majd része lett az 1996-ban alakuló Duna-Dráva Nemzeti Parknak. Közel 18.000 ha nagyságú területével mintegy 35 km hosszan húzódik a Duna mentén. Múltjában és mai képének kialakulásában döntő szerepe a Duna hajdani dinamizmusának, majd az ennek gátat vető emberi beavatkozásoknak volt. A védgátak megépítése óta a szűk mederbe kényszerített folyó gyorsuló sodrával folyamatosan mélyíti medrét, így átlagos vízszintje csökken. Ugyanakkor a rendszeresen elöntés alá kerülő hullámtér a medréből kilépő és lelassuló folyó által lerakott hordaléktól emelkedik, a holtágak feltöltődnek, újak pedig már nem születnek.

A Gemenc területén található nagyobb holtágak, belső tavak száma közel 30, melyek összterülete eléri az 1000 ha-t. Ezek számos vizes élőhelyhez kötődő védett növénynek (Nymphaea alba, Trapa natans, Nymphoides peltata, Marsilea quadrifolia) adnak életteret. A különböző magassági viszonyokhoz alkalmazott jellemző potenciális erdőtársulások: Leocoju-aestivi-Salicetum albae, Carduo crispi-Populetum nigrae, Senecioni sarracenici-Populetum albae, Scillo-vindobonensis-Ulmetum. Az erdei ökoszisztémákban előforduló védett növények (Leucojum aestivum, Vitis sylvestris, Scilla vindobonensis, Carex strigosa, Carpesium abrotanoides, Platanthera bifolia, Cephalanthera damasonium) megtelepedését szintén elsősorban a magassági viszonyok szabták meg.

 

Az Alsó-Duna-ártér legértékesebb növényének tekinthető az endemikus fekete galagonya (Crataegus nigra). A szintén számos védett növénynek (Clematis integrifolia, Gentiana pneumonanthe, Iris sibirica) adnak otthont a fás legelők, rétek, melyek területe erősen megcsappant. Gemenc gazdag állatvilágának létfeltételeit egyfelől a természetszerű ártéri erdők, másfelől a rendszeres áradások, illetve az azok után visszamaradó, táplálékban bővelkedő kisebb-nagyobb vízállások biztosítják. A jellemzően előforduló védett kétéltű- és hüllőfajok (Rana esculenta, Bombina bombina, Bufo bufo, Triturus cristatus, T. vulgaris, Emys orbicularis, Natrix natrix, Natrix tesselata) mellett Gemenc több fokozottan védett madárfajnak biztosít élő-, költő- és szaporodóhelyet. Rendszeresen költ itt a fekete gólya (Ciconia nigra), a rétisas (Haliaëtus albicilla), barna kánya (Milvus migrans) és a kerecsensólyom (Falco cherrug). A fekete gólya fészkelő állománya 35-40, a réti sasé 8-10 párra tehető. A számos védett madárnak (pl. Nycticorax nycticorax, Ardea cinerea, Dryocopos martius, Alcedo atthis) élőhelyet biztosító Gemenc jelentősége a madarak szempontjából a vonulás időszakában és télen is igen nagy. Az északabbról vonuló gémfélék és gólyák számára fontos táplálkozóhely a terület, és ezrével telelnek a gemenci Duna-szakaszon a récék, a ludak, a kárókatonák. Az ártéren élő denevérfajok (Barbastella barbastellus, Myotis dasycneme, Myotis daubentoni) és védett emlősök (Lutra lutra, Felis silvestris, Martes martes) mellett jellemző a nem védett, de az ártér állatvilágához hozzátartozó vaddisznó (Sus scrofa) és a gímszarvas (Cervus elaphus) is. 1996 őszén megkezdődött az európai hód (Castor fiber) visszatelepítése, amely Magyarországról a XIX. század közepén pusztult ki emberi hatásra. A több mint 30 példány kihelyezését követően ma már a védett terület különböző részein élnek és szaporodnak.

Halászat

A Sárközben egykor élők - az állattartáson és a szőlőművelésen kívül - a halászattal is eredményesen foglalkoztak. Az ártéri erdőkbe kiszaladó vizek bőséges halfogást biztosítottak, a kedvező viszonyok között a halászat fellendült és kiteljesült.

A halászszerszámok a hal és a halászható víz tulajdonságaihoz igazodtak, de az etnikai hagyományok, egyéni kezdeményezések, a technikai fejlődés is hatással volt (van) az eszközök változására. A Sárközben a halászati módszerek és eszközök sokasága alakult ki: egyszerre űzték az álló- és folyóvízi halászatot. A szerszámok elkészítése és javítása hozzátartozik a halászmesterséghez.

A víztől távolabb lakó halászok életük javát a halászóvíz mellé épített "tanyákon" töltötték - kerek nádkunyhókat, később vesszőfonatú, tapasztott falú házacskában.

Mára az álló - és folyóvízi halászati módszerek és eszközök lassan feledésbe merülnek - a halászat egyre kevesebb embert, családot bír eltartani. A Gemenci erdőben még ma is számos, kisebb- nagyobb erdei tó, ho

Oldal: Ezeket szívesen csinálnád?!
Serezla Lászlóné: Népi játszóház vezető, szalma-csuhé-gyékény tárgykészítő - © 2008 - 2024 - serezlaanci.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat